Újra víz van a kiszáradt Rózsalapos tavában, Szeged határában
A Szegedi Vízőrzők az Öreghegy (a „Vizet a tájba” program keretében) 2026 februárja és májusa között mintegy 200 000 m³ vizet tartottak meg a tájban Kelemen Tamás vezetésével, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Kiskunsági Nemzeti Park, Nemzeti Agrár Kamara, a Magyar Madártani Egyesület, Szeged MJV Önkormányzat, a helyi vadásztársaság és számos földtulajdonos együttműködésével.
A kérdés adja magát: ha ilyen egyszerűnek tűnik, eddig miért nem valósult meg? A válasz főként a tulajdonviszonyokban rejlik. Míg nemzetközi vagy állami projektek jellemzően egységes kezelésű (önkormányzati, állami vagy természetvédelmi) területeken valósulnak meg, az öreghegyi projekt esetében közel 100 hektárnyi, mintegy 100 helyrajzi számon fekvő, vegyes tulajdonú területet érint a beavatkozás.
Rózsa Lapos Vízborítási adatai 2026
Ahhoz, hogy a Szeged-Öreghegy térségében található négy kiszáradt tómeder vízpótlása megvalósuljon – az élővilág, a mikroklíma és a helyi mezőgazdaság érdekében –, minden tulajdonos együttműködésére szükség volt. Ezt az önkéntes, társadalmi munkát vállalta Kelemen Tamás civil csapata.
A folyamat a nulláról indult, és több mint egy évig tartott, amíg víz érhette a területet. Ez magában foglalta a tervezést is. Történeti térképeket használtak a vízjárás rekonstruálására, részletes digitális domborzatmodellt készítettek a mikrodomborzat feltárására. Ez utóbbi különösen fontos volt, hiszen a látszólag sík felszín valójában finom lejtésviszonyokat rejt, amelyek döntően meghatározzák a víz terjedését.
A víz visszavezetése a tájba
A tényleges vízpótlás 2026 február végén indult meg. Az Algyői-főcsatornából szivornyák segítségével vizet vezettek át a Külső-Maty csatornába, majd onnan a kiszáradt tómedrekbe. A rendszer kulcsa a szivornya és a gravitáció: energiatakarékos, egyszerű, mégis hatékony megoldás.
A szivornya egy műanyag (KPE) cső, amely a vízoszlopok közötti nyomáskülönbség és a cső két vége közti helyzeti energia különbség révén képes a vizet külső szivattyú nélkül, magasabb pontból alacsonyabb irányba átvezetni – hasonlóan az akvárium tisztításakor használt slaghoz.
A csőátmérőtől függően (50, 63, 75 KPE-cső) 100–300 m³/nap mennyiségű vízutánpótlást biztosít. A víz kormányzása a mikrodomborzat adottságaival, egyszerű homokzsákokkal, a meglévő vízügyi műtárgyak használatával, esetleg nyúlgátas megoldással történik. Mind egyszerű, helyben elérhető, olcsó eszköz.
Honnan és milyen víz érkezik?
A forrás a helyben lehulló csapadék, ellenőrzött, tisztított szennyvíz és termál csurgalékvíz, amelynek vízminősége illeszkedik a szikes tavakra jellemző kémiai viszonyaihoz. A víz terjedése lassú: a mikrodomborzat miatt akár napokba telhet, amíg egyes mélyebb részek megtelnek. Ugyanakkor ez a lassú áramlás kedvez az ökológiai folyamatoknak.
A mintaterületen önkéntes alapú talajvízszint-megfigyelés, terepi dokumentáció, fotós és drónos monitoring zajlik. A közösség nyílt adatmegosztással és rendszeres terepi beszámolókkal dolgozik, amelyek jelentős része a közösségi médiában jelenik meg.
A vízmegtartás társadalmi fogadtatása túlnyomó többségében pozitív, és különösen nagy az igény rá a környéken:
- az állattartók kifejezetten támogatják a legeltetési lehetőség és az árasztott területen várhatóan megugró szénahozam miatt,
- a természetvédelmi szempontból kiemelten pozitív és támogatott projekt a vizes élőhely, többek között óriási biodiverzitási és szénmegkötési potenciálja miatt,
A szántó művelési ágba besorolt egyes agrártámogatási rendszerekhez igazodó területhasználók viszont ellenérdekeltek lehetnek.
A beavatkozás eredményei rövid idő alatt látványossá váltak:
- több mint 30 hektáron alakult ki vízborítás, a víz néhány hét alatt elérte a Rózsa lapos térségét,
- egy korábban teljesen kiszáradt rendszerben újra megjelentek a sekély vízfelületek és tófoltok, majd rövid időn belül megjelentek a jellegzetes szikes élőhelyi madárfajok (gulipán, gólyatöcs, gémfélék) és a szikes élőhely egészséges állapotát jelző planktonikus rák faj – a sziki lebegőkandics – egyedei, tömegesen,
- egy talajvíz-monitoring céljából végzett bejárás során keleti rablópillét is (Libelloides macaronicus) észleltek. Hazánkban leginkább sziklagyepekben, valamint száraz és félszáraz szubmediterrán gyepekben élnek. A faj fokozottan védett eszmei értéke 100 000 Ft .
- visszatért a vízi gerinctelen fauna egy része, amely kulcsfontosságú a táplálékhálózatban, és újraindultak azok a természetes folyamatok, amelyek a szikes tavak ökológiai működéséhez szükségesek.
A vízmegtartás nem elsősorban technológiai, hanem szervezési és közösségi kérdés: egyszerű eszközökkel is látványos eredmény érhető el, ha helyi szereplők képesek együtt gondolkodni és a táj működését követve cselekedni.
Szerző: Dr. Lakatos Boglárka, AKI
