2025 decemberében számoltunk be először Martfűről, a „Vizet a tájba!” program egyik kiemelt mintaterületéről. December 3-án a 50 hektáros Szigeti legelő elárasztását a helyi gazdálkodó, Kontér Sándor kezdte meg a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) szakembereivel együttműködve.
A kezdeményezés 2026. február 2-án újabb mérföldkőhöz érkezett: a vizes élőhelyek világnapja és a Tisza élővilágának emléknapja alkalmából a helyi közösség is betekintést nyerhetett a projekt részleteibe és korai eredményeibe az „Ökológiai vízpótlás Martfűn” című bemutatón. A rendezvényt, amelyen közel hetven érdeklődő vett részt, a Martfűi Városszépítő Egyesület elnöke, Vincéné Balogh Magdolna szervezte.
A program felvezető előadását Balogh Péter geográfus, gazdálkodó, a Vízválasztó Mozgalom elnöke tartotta. Hangsúlyozta a víz növekvő jelentőségét a szélsőséges időjárási mintázatok erősödésével: „A ciánszennyezésnél is van nagyobb fenyegetés: maga a vízhiány. Az idei hómennyiségnél már nem a homokzsákok felmérésére, hanem a tározásra kellene készülni”.
Elmondása szerint a martfűi legelő elárasztása egyszerre jelent nagy lépést a Tisza élővilágának megőrzésében és kis léptékű, de fontos mintaprojektet az Alföld vízvisszatartó képességének javításában.
A terület tulajdonosa, Kontér Sándor ismertette a helyszín sajátosságait. A régi katonai térképek szerint a Tisza nagy kanyarulata miatt a vidék mindig is vízjárta volt.
A tulajdonost az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) kereste meg elsőként azzal a kérdéssel, vállalná-e a vízborítást a mély fekvésű területén – az országban egyedüliként mondott igent. A legelő 2025-ben vízjogi engedélyt kapott, majd kezdetét vette a kivitelezés. A megfigyeléshez talajmintavételi kutakat telepítettek, a szakemberek 6 méter mélyen találtak talajvizet.
Lovas Attila, a KÖTIVIZIG igazgatója elmondta, hogy a terület lehatárolása után, a csatornák karbantartása és a modellezés után a martfűi árasztás kisebb megszakításokkal azóta is folyamatos. A felszíni és felszín alatti vizek mintavétele a KÖTIVIZIG szakembereinek feladata.
Lovas hangsúlyozta, hogy a vízfogadás továbbra is önkéntes a magántulajdon védelme miatt. Ennek ellenére a szakértők és a civilek kiemelik az érintett területek ökológiai és klímaalkalmazkodási jelentőségét.
Hajdú Tamás, a Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület elnöke beszélt a vizes élőhelyek ökológiai szerepéről. Bemutatójában kiemelte:
- A történelmi Magyarország vizes élőhelyeinek mintegy 90 százaléka mára eltűnt.
- A vízhiány tovább nehezíti a parti madárfajok szaporodását, amelyek amúgy is visszaestek.
Az egyesület élőhely-rehabilitációs munkája több lépésből áll:
- rendszeres monitorozás, majd élőhelytervezés,
- területtisztítás: szemétszedés és gyepek megtisztítása,
- inváziós növények visszaszorítása „búvóhelyhagyó” kaszálással,
- őshonos facsemeték és cserjék ültetése, közel 30 helyi civil részvételével.
A területen gyakran megfigyelhető fajok: vércse, szalakóta, kis őrgébics, kuvik, gyurgyalag, valamint a sisakos sáska is.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a projekt megvalósításban vagy hozzájárult a sikeréhez, és bízunk benne, hogy a helyi közösség továbbra is támogatja és figyelemmel kíséri a Tisza térségében a vizes élőhelyek helyreállítását és védelmét.
