A magyar agrárium egyszerre szembesül gazdasági, környezeti, társadalmi és strukturális kihívásokkal, amelyekre már nem elegendő külön-külön válaszokat keresni. A klímaváltozás, a termelési szerkezet átalakulása, a vidéki térségek népességvesztése, a generációváltás, a tudás és az innováció kérdései egyre szorosabban kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a témák álltak a „Válaszút előtt az agrárium” címmel megrendezett Bábolnai Gazdafórum (2026. 09. 10.) középpontjában.
A rendezvényen az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) több szerepben is bekapcsolódott a szakmai programba. Goda Pál, az Agrárközgazdasági Intézet igazgatója átfogó, adatokra alapozott helyzetképet adott a hazai mezőgazdaságot érintő gazdasági, környezeti és társadalmi kihívásokról. Rácz Katalin, az AKI Fenntarthatósági Kutatások Igazgatóságának vezetője a generációváltásról szóló kerekasztal-beszélgetést moderálta, míg az Innovációt és Digitalizációt Támogató Egység (ITE) standján az ITE legújabb szakmai kiadványai és eredményei is elérhetők voltak a résztvevők számára.
Hagyomány és jövőkép: milyen szerepe lehet a ménesgazdaságoknak?
A fórumot Haál Gábor, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok igazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar agrárium különösen nehéz időszakkal szembesül, ezért a szakmai fórumok egyik fontos feladata, hogy segítsenek a lehetséges jövőbeni irányok meghatározásában.
Zoltán Péter miniszteri főtanácsadó (Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium) a ménesgazdaságok stratégiai szerepéről beszélt. Előadásának egyik alapvető kérdése az volt, hogyan őrizhető meg a magyar lótenyésztés és a ménesgazdaságok hagyománya úgy, hogy közben ezeknek a gazdaságoknak fenntartható működési modelljük és jövőjük is legyen.
Kiemelte, hogy a nemzeti ménesekhez kapcsolódó vagyon és genetikai értékek megőrzése továbbra is kiemelt feladat. Az előadásban elhangzott adatok szerint Magyarország lóállománya megközelíti a 76 ezer egyedet. A kihívások között a piaci és szabályozási környezet rendezése, a lósport és a versenyzés visszaesése, valamint a lótenyésztés társadalmi beágyazottságának erősítése is megjelent.
Három kihívás, amely alapjaiban határozza meg a magyar agrárium jövőjét
A fórum egyik központi előadását Goda Pál, az Agrárközgazdasági Intézet igazgatója tartotta „Gazdasági, környezeti és társadalmi kihívások az agrárium számára” címmel. Három olyan témát emelt ki, amelyek nemcsak a jelenlegi helyzetet, hanem a következő évek mezőgazdaságát is alapvetően meghatározzák: a generációváltást, az éghajlati alkalmazkodást és a szántóföldi növénytermesztés strukturális kérdéseit.
A generációváltás mögött demográfiai és gazdasági folyamatok állnak
A generációváltás kérdését Goda Pál tágabb társadalmi és gazdasági összefüggésben vizsgálta. Magyarország népessége csökken, a vidéki népesség fogyása pedig ennél is erőteljesebb, miközben a fiatal korosztály aránya is visszaesik. Mindez elöregedő és egyes térségekben elnéptelenedő vidéket eredményez.
A mezőgazdaságban jelentkező utánpótlási problémát tovább erősíti a városi és vidéki térségek között fennmaradó jövedelmi különbség, valamint a földhöz jutás nehézsége. A földbérleti díjak emelkedése különösen jelentős belépési korlátot jelent azoknak a fiataloknak, akik gazdálkodóként szeretnének elindulni. Mindeközben a gazdaságvezetők korszerkezete egyre inkább felveti azt a kérdést, hogy ki fogja működtetni a jelenlegi gazdaságokat a következő évtizedekben. Az átadói oldalon sok esetben továbbra sincs kialakult stratégia arra vonatkozóan, mi történik majd a gazdasággal, miközben az utódok számára a jövedelmezőség és az életpálya vonzereje meghatározó szempont.
Az aszály nem jövőbeli kockázat, hanem jelenlegi működési feltétel
Második nagy kihívásként Goda Pál az éghajlatváltozást és azon belül az aszályt emelte ki. Az előadás egyik fontos megállapítása szerint Magyarország éghajlati adottságainak változása nem jövőbeli forgatókönyv: az 1991–2020 közötti időszakra az ország jelentős része már melegebb és szárazabb klímatartományba került.
Az agrárkárok között az aszály meghatározó súlyt képvisel. Az előadásban bemutatott adatok szerint a károk közel háromnegyede aszályhoz kapcsolódik, míg a fagykár a másik jelentős tényező.
Az öntözés kézenfekvő válasznak tűnhet, Goda Pál azonban hangsúlyozta annak korlátait. Nem minden területre lehet műszakilag vizet juttatni, és a domborzati, talajtani, természetvédelmi és gazdaságossági szempontokat is együttesen kell figyelembe venni.
Az AKI modellezési eredményei alapján még ideális feltételek mellett is korlátozott az a terület, amely fenntartható módon öntözésbe vonható. A különböző vízforrások elméleti potenciálját együttesen vizsgálva nagyságrendileg 300-330 ezer hektár körüli maximális terület adódhat, miközben történelmileg az öntözött terület nagysága nem érte el tartósan a 200 ezer hektárt. Az egyik legfontosabb következtetés ezért az volt, hogy az öntözés fontos eszköz, de nem lehet kizárólagos válasz a klímaváltozásra.
A szántóföldi növénytermesztésben is újra kell gondolni a megszokott struktúrákat
Goda Pál harmadik témaként a szántóföldi növénytermesztés helyzetét vizsgálta. Az ágazat termelési értéke és foglalkoztatási szerepe továbbra is jelentős, ugyanakkor az üzemszerkezet és a gazdaságok jövedelemtermelő képessége komoly kérdéseket vet fel.
Az előadásban elhangzott számítás szerint adott technológiai feltételek mellett legalább mintegy 65 hektár szántóföldi területre lehet szükség ahhoz, hogy egy gazdaság két ipari munkavállaló jövedelmével összevethető jövedelmet termeljen. A gazdaságok jelentős része azonban e méretküszöb alatt működik. A korszerkezet itt különösen kedvezőtlen: a 40 év alatti gazdaságvezetők aránya mintegy 9 százalék, miközben a 64 év felettiek aránya megközelíti a 40 százalékot.
Különösen markáns példaként jelent meg a kukorica. Goda Pál rámutatott: vannak már olyan magyarországi területek, ahol a kukoricatermesztés rövid- és középtávon egyre nehezebben tartható fenn jövedelmezően. A termőterület csökkenése és a klíma változása azt mutatja, hogy egyes térségekben új termelési irányokat kell keresni.
Az előadás zárógondolata összefoglalta a fórum egyik legfontosabb dilemmáját. A klasszikus megközelítés azt kérdezi, hogyan tehető egy gazdaság eltartóképesebbé, életképesebbé és versenyképesebbé. A jelenlegi környezetben azonban ezt megelőzi egy alapvetőbb kérdés: képes-e a mezőgazdaság alkalmazkodni a változásokhoz, és kellően ellenállóképes-e ahhoz, hogy fenn tudja tartani működését?
Agrárstratégia: a valós problémákból kell kiindulni
Goda Pál helyzetértékeléséhez közvetlenül kapcsolódott Bóna Szabolcs miniszter (Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium) „Agrárstratégiai koncepció – Válaszok a kihívásokra” című előadása.
Bóna Szabolcs szerint a kormányzat felelőssége az iránymutatás, ugyanakkor a megfelelő válaszokat nem lehet kizárólag szakpolitikai oldalról meghatározni, azokat a termékpályák és az agrárium szereplőivel együtt kell kialakítani. Három fő célt emelt ki: az élelmiszer-önrendelkezés megőrzését, a fiatalok számára valós perspektíva biztosítását, valamint annak megteremtését, hogy a mezőgazdasági tevékenységből valós jövedelem maradjon az ágazatban.
Az öntözés példáján keresztül ő is arra figyelmeztetett, hogy nem érdemes illúziókat kergetni. Az öntözési lehetőségek bővítése szükséges, de önmagában nem jelent megoldást minden térség és minden gazdaság számára. Ezzel párhuzamosan nagyobb figyelmet kell fordítani a vízmegtartásra, a művelési ágak adott környezethez igazodó megválasztására és arra, hogy a mezőgazdasági termelés során megtermelt jövedelem minél nagyobb arányban maradjon az ágazatban.
A generációváltásban a földhöz és tőkéhez jutás mellett Bóna Szabolcs különösen fontosnak nevezte a tudást. A fiatalok bevonása nem lehet pusztán öröklésmenedzsment: a cél az is, hogy új szereplők, új gondolatok és új tudás jelenhessen meg az agráriumban. Előadásában a termékpályák együttműködésének, az innovációnak és a következő uniós költségvetési ciklusra való felkészülésnek a fontossága is hangsúlyosan megjelent.
A klímaalkalmazkodás már a gazdaságok napi működését formálja
A délutáni program előtt Drucskó Zoltán, az IKR Agrár Kft. operatív ügyvezető igazgatója az IKR fennállásának 55 éves évfordulójáról emlékezett meg. Felidézte a Bábolnáról induló technológiai megújulás történetét, és hangsúlyozta a gazdálkodók, az innováció és a partnerség közötti kapcsolatot.
A „Tűrés vagy alkalmazkodás – merre tovább – klímaválaszok” című kerekasztal-beszélgetést Rimóczi Irén, a Magyar Mezőgazdaság Kft. felelős szerkesztője moderálta. A résztvevők Illés Zoltán, az Agrotec Magyarország Kft. ügyvezetője; Antal Gábor, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója; Varga Ákos, az UBM Csoport / UBM Holding Nyrt. igazgatóságának elnöke; Egyed Barna, a FINO-FARM Agrárszövetkezet igazgatósági elnöke; valamint Willem Pijnenburg, a Hungary Pork Kft. ügyvezetője voltak.
A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy ma már nem az a kérdés, érzékeli-e az agrárium a klíma megváltozását, hanem az, hogy mit kezd ezzel a gyakorlatban.
A résztvevők eltérő ágazatokból hoztak példákat. A növénytermesztésben a 2022-es aszály, az állattenyésztésben pedig már korábban a hőstressz és annak állategészségügyi, szaporodásbiológiai hatásai jelezték, hogy a korábbi működési módok nem tarthatók fenn változatlanul. A szántóföldön a tőszám, az agrotechnika és a talajművelés újragondolása vált napi feladattá, miközben a gazdaságok már a 2010-es évek elején új művelési módokkal és takarmányozási megoldásokkal kezdtek kísérletezni.
A gépforgalmazói oldalon ugyancsak jól látható a változás: a 2022-es aszály után visszaesett egyes hagyományos talajművelő gépek iránt a kereslet, miközben megjelent az érdeklődés a sekélyebb művelés, a sávos technológiák és más új megoldások iránt. Ugyanakkor ezek terjedése továbbra is viszonylag lassú, ami arra is rámutat, hogy az új technológiákhoz nem elegendő pusztán hozzáférést biztosítani, gyakorlati tudásátadásra is szükség van.
Az állattenyésztésben és takarmánygyártásban szintén komoly alkalmazkodási folyamatok zajlanak. A sertéstartásban az épületek kialakítása, a hűtési rendszerek és a takarmányozás is változott, miközben a kukorica betakarításának időpontja az évek során jelentősen előrébb tolódott. A takarmánygyártásban a kukorica elérhetőségének és árának változásai új receptúrák és alternatív alapanyagok használatát kényszerítették ki. A 2022-es év ebből a szempontból már nem egyszerű figyelmeztetés, hanem gyors változtatást kikényszerítő fordulópont volt.
Az alkalmazkodás határai és a hosszú távú vízgazdálkodás kérdése
A kerekasztal egyik kritikus része azt vizsgálta, lehetett volna-e korábban és tudatosabban felkészülni a most tapasztalható változásokra.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy hosszabb távú stratégiai gondolkodásra van szükség, különösen a vízgazdálkodásban. Nem néhány éves, hanem több évtizedes időtávban kellene meghatározni Magyarország vízügyi céljait, és a kérdést nem pusztán mezőgazdasági, hanem társadalmi és területfejlesztési problémaként kezelni.
A vállalkozások saját működésükben már számos konkrét alkalmazkodási lépést megtettek. Megjelentek a műholdas adatokra, talajállapotra és időjárási információkra épülő öntözési rendszerek, bővültek az öntözhető területek, és változott a takarmánytermelés szerkezete is. A kukorica részben történő kiváltása, az őszi vetésű növényekből készített szilázsok vagy a cirok alkalmazása mind ennek példái. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy az alkalmazkodásnak vannak fizikai határai: eljöhet az a pont, amikor a jelenleg rendelkezésre álló technológiák már nem elegendők.
A beszélgetésben az energiahatékonyság, a megújuló energia és a fogyasztói igények változása is megjelent. A közös következtetés egyre inkább az lett, hogy nem feltétlenül azt kell megkérdezni, mit érdemes jövőre vetni, hanem azt, mit lehet versenyképesen előállítani és értékesíteni a megváltozott körülmények között.
Rimóczi Irén összegzésében úgy fogalmazta meg a beszélgetés tanulságát, hogy a „tűrés vagy alkalmazkodás” kérdésére valójában csak az alkalmazkodás lehet megfelelő válasz. Ehhez azonban szakmai, szakpolitikai és társadalmi együttműködésre egyaránt szükség van.
Generációváltás: nem tulajdonosváltás, hanem hosszú átmenet
A fórum záró kerekasztal-beszélgetése a „Generációváltás: álom vagy valóság – agrárvállalkozók vitája” címet viselte, moderátora Rácz Katalin, az AKI Fenntarthatósági Kutatások Igazgatóságának vezetője volt.
A beszélgetésben Bóna Szabolcs miniszter (Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium); Seiwerth Anna, a Lajtamag Kft. ügyvezetője; Balogh Sándor, a Balogh-Farm Tépe Kft. ügyvezetője; ifj. Akác Balázs, a Holstein Genetika Kft. ügyvezető igazgatója; Budai Zoltán, a Bábolna TETRA Kft. ügyvezetője, valamint Fieszl Csaba, a VTE szakmai igazgatója vett részt.
Rácz Katalin felvezetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a generációváltás nem egyszerű tulajdonosváltás. Az egyik meghatározó kérdés az, hogy az új generáció mennyire kap valódi lehetőséget saját elképzeléseinek megvalósítására. Az uniós és magyar adatok egyaránt az ágazat idősödését mutatják: az elhangzott adatok szerint az uniós gazdaságvezetők átlagéletkora 57 év körül van, Magyarországon pedig ennél is magasabb, miközben a gazdaságok mintegy tizedét működtetik 40 év alatti vezetők. A 2028 utáni időszakban ezért a generációs megújulás várhatóan még hangsúlyosabban jelenik meg a közös agrárpolitika célrendszerében is.
A vállalkozói tapasztalatok jól mutatták, hogy a generációváltás ritkán egyetlen előre kijelölt időpontban történik. Több résztvevő esetében családi esemény vagy kényszerhelyzet gyorsította fel az átadást, másoknál hosszabb, tudatosan előkészített folyamat zajlott. A közös tapasztalat az volt, hogy szükség van időkeretre, fokozatos felkészülésre, menedzsmentépítésre és arra, hogy az új vezető valódi döntési felelősséget kapjon. Az idősebb generáció tudásának megőrzése ugyanakkor szintén kulcsfontosságú.
A generációk eltérő szemlélete nem feltétlenül konfliktusforrás, hanem a megújulás természetes része. A fiatalabb generáció más technológiákat használ, másként szervezi a vállalkozást, és sokszor nyitottabb az automatizálásra, a nemzetközi tapasztalatokra vagy új üzleti modellekre. Ehhez azonban az átadó oldal részéről is szükséges az elengedés és a bizalom.
Bóna Szabolcs a „lehetőség” fogalmát emelte ki. Családon belüli generációváltás esetében gyakori konfliktusforrás, hogy az átadó nem biztosít valódi döntési teret az átvevőnek. Még nagyobb kérdés azonban azoknak a fiataloknak a helyzete, akik mögött nincs családi gazdaság. Ebben az esetben a földhöz, tőkéhez és vállalkozási lehetőséghez jutás feltételeinek megteremtése szakpolitikai feladat is.
Tudásátadás és együttműködés nélkül nincs sikeres generációváltás
A kerekasztal egyik központi témája a tudás szerepe volt. Bóna Szabolcs szerint a generációváltás egyik legfontosabb alapja a tudásátadás: az átadó generáció jelentős szakmai tapasztalatot halmozott fel, amelyet nem szabad elveszíteni. Ugyanakkor az új generációnak is folyamatosan tanulnia kell, és nyitottnak kell lennie a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokra.
Fieszl Csaba, a Vidék- és térségfejlesztési Támogató Egység (VTE) szakmai igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az átadó gazdálkodók helyét is meg kell találni az új rendszerben. A fiatalok könnyebben használhatják az új gépeket és digitális technológiákat, de az idősebb gazdálkodók évtizedes gyakorlati tapasztalata továbbra is jelentős értéket képvisel. A sikeres átadásnak ezért nem az átadó egyik napról a másikra történő kivonulását, hanem szerepének fokozatos átalakulását kell jelentenie.
A generációváltáshoz kapcsolódó együttműködés több szinten szükséges. Folyamatos információcserére van szükség a szakpolitika és a különböző termékpályák szereplői között, miközben maguknak a piaci szereplőknek is erősebben kell együttműködniük egymással. Az állam feladata elsősorban a keretrendszer kialakítása, a konkrét piaci problémákra azonban sok esetben a termékpályák szereplőinek közösen kell megoldást találniuk.
A fiataloknak szóló útravalókban szintén több közös elem rajzolódott ki. Fontos az alapértékek és a szakma alapos ismerete, ugyanakkor szükség van a változtatás bátorságára, nyelvtudásra, nemzetközi kitekintésre és új technológiák befogadására is. Az is hangsúlyosan megjelent, hogy a generációs megújulás nem kizárólag családon belüli öröklést jelenthet: azok a gazdaságok, ahol nincs családi utód, lehetőséget kínálhatnak olyan fiatalok számára is, akik más háttérből érkeznek az ágazatba.
A gyakorlati tapasztalat kulcsfontosságú a fiatalok pályára vonzásában
A közönség kérdései nyomán a beszélgetés végén hangsúlyosan megjelent az agrárszakképzés és a gyakorlati képzés kérdése is. A mai fiatalok egyre kisebb része nő fel közvetlenül gazdasági környezetben, ezért tudatosan kell megteremteni számukra az első valódi találkozást a mezőgazdasággal.
Bóna Szabolcs példaként említette, hogy akár a digitális játékok és szimulációs programok is képesek felkelteni a fiatalok érdeklődését a mezőgazdasági gépészet vagy a gazdálkodás iránt, ezt azonban valódi gyakorlati tapasztalatnak kell követnie.
Rácz Katalin ehhez kapcsolódva az AKI agrárszakképzésben tanulók körében végzett nagymintás vizsgálatainak tapasztalatait emelte ki. Ezek alapján a fiatalok számára különösen fontosak az üzemi környezetben megszerzett gyakorlati tapasztalatok, ugyanakkor a jelenlegi szabályozási feltételek nem minden esetben ösztönzik kellően a gazdálkodókat arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak a képzésbe.
A duális képzésről folytatott eszmecsere során az is elhangzott, hogy a gyakorlati helyek számának növeléséhez a gazdaságok oldaláról is biztosítani kell a részvétel feltételeit. A diákok fogadása időt és szakemberkapacitást igényel, ezért a rendszert úgy kell kialakítani, hogy a vállalkozások számára is működőképes legyen. A vállalkozói példák ugyanakkor azt mutatták, hogy megfelelő keretek között a gyakorlati képzés lehetőséget adhat arra, hogy a fiatalok akár egy teljes agrár-élelmiszeripari értékláncot megismerjenek.
Az ITE standja a fórum fő üzenetéhez kapcsolódott
Az Innovációt és Digitalizációt Támogató Egység standja egész nap kiegészítette az AKI szakmai jelenlétét. Az érdeklődők az ITE legújabb kiadványaival és elemzéseivel találkozhattak, köztük olyan aktuális témákkal, mint a mezőgazdasági vízhasználat és a klímaváltozás összefüggései.
Az ITE jelenléte szervesen illeszkedett a fórum egészének gondolati ívéhez. Szinte valamennyi előadásban és kerekasztal-beszélgetésben visszatérő elem volt, hogy a technológiai és gazdasági alkalmazkodás önmagában nem elegendő. Ahhoz, hogy az új megoldások valóban eljussanak a gazdálkodókhoz és beépüljenek a mindennapi gyakorlatba, működő tudásátadási és együttműködési rendszerre van szükség.
Alkalmazkodás, tudás, együttműködés
A Bábolnai Gazdafórum egészének egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a magyar agrárium „válaszútja” nem egyetlen stratégiai döntést jelent. Sok, egymással összefüggő változásra kell egyszerre reagálni.
A klímaváltozás már most átalakítja a növénytermesztést, az állattenyésztést, a takarmányozást és a vízgazdálkodást. Egyes, korábban stabilnak tekintett termelési struktúrák jövedelmezősége és hosszú távú fenntarthatósága megkérdőjeleződött. Mindeközben a gazdaságvezetők idősödése és a vidéki térségek demográfiai folyamatai egyre sürgetőbbé teszik a generációs megújulást.
A fórum előadói és résztvevői ugyanakkor arra is rámutattak, hogy nem elegendő azt biztosítani, hogy legyen, aki átveszi a gazdaságot. Olyan agráriumra van szükség, amelybe egy fiatal érdemesnek lát belépni, és amelyben szakmailag és gazdaságilag is perspektívát talál. Ehhez az idősebb generáció felhalmozott tapasztalatainak megőrzése, a fiatalok új tudásának és szemléletének befogadása, a nemzetközi jó gyakorlatok adaptálása és az innováció gazdaságokhoz való eljuttatása egyaránt szükséges.
Az Agrárközgazdasági Intézet bábolnai szerepvállalása ezt a komplex megközelítést több oldalról jelenítette meg. A fórum összképe alapján a következő évek egyik legfontosabb kérdése nem egyszerűen az lesz, hogy milyen támogatások, technológiák vagy termelési megoldások állnak rendelkezésre, hanem az, hogy az agrárium szereplői képesek-e ezeket közös stratégiai irányba rendezni. A versenyképességet egyre inkább megelőzi az alkalmazkodóképesség, az alkalmazkodást pedig tudás, együttműködés és a valós helyzettel való következetes szembenézés alapozhatja meg.
Szerző: Kovács-Honvári Patrícia (AKI ITE)
Kiemelt kép: Magyar Mezőgazdaság, Csatlós Norbert
