2025. október 22-én Budapesten rendezték meg a modernAKIS projekt nemzetközi konferenciáját „Merre tart az AKIS?” címmel, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) közreműködésével. Az esemény egyedülálló alkalmat kínált arra, hogy döntéshozók, szaktanácsadók, kutatók és gazdálkodók közösen vitassák meg az európai agrártudás és innovációs rendszerek (AKIS) jövőjét.
A konferencia több mint 250 résztvevőt vonzott több mint 30 országból, személyesen és online egyaránt. A rendezvény élénk szakmai párbeszédet és tapasztalatcserét indított arról, hogyan képesek az agrártudás és innovációs rendszerek alkalmazkodni és fejlődni a jövő közös agrárpolitikájának (KAP) keretrendszerében.
Dr. Szabó Balázs, az Agrárminisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára nyitóbeszédében kiemelte, hogy az agrárium jövője egyre inkább tudásalapú, ezért az innováció, az együttműködés és a szaktanácsadás fejlesztése nem lehetőség, hanem stratégiai szükségszerűség.
A délelőtti szekciók a 2027 utáni KAP és az AKIS jövőjét állították középpontba.
Inge Van Oost, az Európai Bizottság szakértője részletesen bemutatta az új, 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó agrárpolitikai keretrendszer tervezetét. Elmondta, hogy bár a dokumentum még tervezet, a Bizottság határozott szándéka annak az év végéig történő véglegesítése. Az új alap a korábbi programok – például az Interreg, a Regionális Fejlesztési Alap (ERDF), a Kohéziós Alap és a Halászati Alap – integrálásával jönne létre, összesen 865 milliárd eurós kerettel a nemzeti vagy regionális partnerségi tervek támogatására.
A jövőben nem lesz külön KAP-terv, azonban egyes beavatkozások – például a 294 milliárd eurós „CAP income support”, amely biztonsági hálót és válságtartalékot is magában foglal – kötelezően megvalósítandók lesznek. Az AKIS-hez kapcsolódó intézkedések nem tartoznak ebbe a kötelező körbe, így a tagállamok maguk dönthetik el, mennyi forrást fordítanak az innovációra, a szaktanácsadásra, a LEADER-programra és más, nem kötelező elemekre.
Ugyanakkor az új szabályozásban kiemelt hangsúlyt kap a tudásmegosztás és az innováció, amelyek az eddigi AKIS-elv folytatásaként, de szélesebb partnerségi körrel valósulnak meg.
A tervezet részeként létrejön az Európai Versenyképességi Alap (European Competitiveness Fund) is, 409 milliárd eurós (az összes forrás 21 százalékát kitevő) kerettel, amelynek egyik fő pillére a Horizon Europe FP10 kutatási program. Ennek részeként 19,7 millió euró áll majd rendelkezésre az „Egészség, biotechnológia, mezőgazdaság és biomassza-alapú gazdaság” témájú együttműködéses kutatásokra.
Ezt követte egy panelbeszélgetés, amelyben a Bizottság, a gazdálkodói érdekképviseletek és a kutatói közösség képviselői is megszólaltak.
Elhangzott, hogy a termelők számára a stabilitás és az egyértelmű szabályozási környezet a legfontosabb, hiszen az innováció csak kiszámítható feltételek mellett tud működni.
Inge Van Oost kiemelte, hogy az új keretrendszer célja éppen a hosszú távú kiszámíthatóság megteremtése: „A tudás és az együttműködés nem a bizonytalanság forrása, hanem az ellenszere” – fogalmazott.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az elmúlt évek tapasztalatai és a jó gyakorlatok cseréje érezhetően javította a rendszer megértését és működését.
Elhangzott, hogy az AKIS fejlesztését a tagországok egyre szervezettebben kezelik: létrejöttek a koordinációs testületek, kialakult a jogi háttér és a nemzetközi tudáscsere is. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez a fejlődés nem lassulhat a következő ciklusban sem, és egyetértettek az együttműködést és innovációt segítő eszközök támogatásának szükségességében.
A jövő AKIS-rendszerével kapcsolatban a szakértők szerint több, határokon átnyúló együttműködésre és egy fejlettebb, stabilabb rendszerre van szükség. Mint elhangzott:
„Legalább annyit kell fektetnünk a tudás megosztásába, mint az előállításába.”
Az osztrák agrárkamara képviselője bemutatta a modernAKIS, az EUFRAS, a SEASN és más partnerek bevonásával készült felmérést, amely a szaktanácsadók szerepét vizsgálta az AKIS-ben. Az eredmények szerint a szakemberek többsége kulcsfontosságúnak tartja az AKIS-ben való részvételét, ugyanakkor számos kihívással is szembesülnek: szűkös költségvetés, időhiány, túlzott adminisztráció és korlátozott hozzáférés az új tudásanyagokhoz. A válaszadók szerint a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a módszertani képzésekre, a bürokrácia csökkentésére és a pénzügyi támogatás erősítésére.
A svéd agrártudományi egyetem képviseletében megismerhettünk egy, az Európai Innovációs Partnerség (EIP) projektek értékelését bemutató módszertant.
A délutáni szekciók interaktív műhelymunkái arra keresték a választ, hogy az AKIS-t támogató projektek, a tematikus hálózatok és a szaktanácsadói hálózatok, valamint a különböző térségfejlesztést szolgáló kezdeményezések hogyan járulnak hozzá az AKIS-hez, milyen kihívásokkal néznek szembe, és ezeket milyen eszközökkel, megoldásokkal lehet orvosolni.
A műhelyekben több európai kezdeményezés is bemutatkozott, köztük az EU-FarmBook, az ATTRACTISS, PREMIERE, a Soil-X-Change, a CarbonFarmingCE, a RAMONES, a ClimateSmartAdvisors, az AdvisoryNetPEST, az OrganicAdviceNetwork, a COREnet, az EU4Advice, a FOSTER, valamint az AEDIH és a South Eastern Europe Advisory Service Network (SEASN).
A „Quo Vadis AKIS?” konferencia megerősítette, hogy az agrárszereplők közötti tudásmegosztás, az innováció és a nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú a fenntartható, versenyképes és rugalmas európai mezőgazdaság jövőjéhez.
A plenáris ülésen elhangzott előadások visszanézhetőek itt.
