A projekt célja

Magyarország jelentős részén természetes, illetve féltermészetes gyepek találhatók, melyek kiterjedése közelíti az 1 millió hektárt. Ezeket a területeket évszázadokon keresztül legeltetéssel hasznosították. Az egykor általánosan tartott magyar szürke marha, majd a magyar tarka szarvasmarhákkal történő legeltetés fenntartotta a tájat, egészséges élelmiszer alapanyagot és a gazdálkodóknak tisztes megélhetést biztosított.

Mára a legeltető állattartás visszaszorult, aminek az lett az eredménye, hogy hatalmas területeken megszűnt a hasznosítás, és megállíthatatlanul terjednek az özönnövények. Ez elsősorban a vizes, vízjárta területeken vált általánossá.

A projekt elsődleges célja az volt, hogy kidolgozza, és széles körben ismertté tegye azokat a legeltetési módokat, amelyekkel az elvadult legelők jó állapotba hozhatók, a vízjárta területek biomassza tömege lehozható a területről, vagy akár a csatornák folyamatos benövényesedése is megakadályozható gépi beavatkozás nélkül, legelő állatokkal.

A projekt főbb mérföldkövei

1. Előkészítés:
   1. A projektterv kidolgozása és az Operatív Csoport létrehozása.
2. Szakmai előrehaladás és kutatási tevékenységek:
   1. Kiválasztott mintaterületeken legeltetés, előtte és utána biomassza- és vegetáció-felmérés, valamint ganéjtúró bogárközösségek vizsgálata.Légifelvételek készítése a beavatkozások előtti és utáni állapotokról.Telemetriás nyomkövetők segítségével az állatok mozgásának megfigyelése.Közgazdasági elemzés, adatgyűjtés.
   1. Húsminták beltartalmi vizsgálata a kihajtás előtt és után levágott állatokból.
3. Tudásmegosztás, eredmények bemutatása
   1. Nyílt napok keretében a gazdálkodók számára a projekt eredményeinek bemutatása (6 alkalom, több helyszínen). „Természetkímélő gyepgazdálkodás II.” című szakkönyv megjelentetése 2000 példányban és eljuttatása gazdálkodókhoz, szakhatóságokhoz és oktatási intézményekhez.
   1. A kutatási eredmények publikálása tudományos folyóiratokban is.

A projekt gyakorlati eredményei

A projekt során egy gyakorlatban kipróbált módszert dolgoztak ki a hullámterek, csatornák és más vízjárta területek kezelésére, fosszilis üzemanyagok és gépek használata nélkül, legeltetéses állattartással.

A természetes állattartás révén a legelő állatok prémium minőségű, szermaradványoktól mentes élelmiszer-alapanyagot állítanak elő, amely korlátlan exportlehetőséget biztosít.

Fontos eredményként számoltak be az elhanyagolt, elcserjésedett legelők megtisztítására és újrahasznosítási feltételeinek megteremtésére vonatkozó gyakorlati tapasztalataik megosztásáról is.

A projekt során kipróbált régi magyar állatfajták – például a magyar szürke marha és a házi bivaly – alkalmazása hozzájárult a génmegőrzéshez is.

A résztvevők a velük együttműködő gazdálkodók tapasztalatait összegyűjtve könyvet jelentettek meg a legeltető állattartásról, amelyet eljuttattak a vízügyi igazgatóságokhoz, agrárgazdálkodókhoz és felsőoktatási intézményekhez is.

A gyepgazdálkodás.hu címen működtetett honlapon bemutatják a legelők védett, gyógy- és mérgező növényeit, valamint ismeretterjesztő tartalmakat közölnek a ganéjtúró bogarakról is, amelyek fontos szerepet töltenek be a legeltető állattartásban, ám az ismerethiány miatt gyakran áldozatául esnek a gazdálkodási gyakorlatoknak.