A hagyományos gazdálkodási gyakorlatok alkalmazása világszerte a talaj szervesanyag-tartalmának csökkenéséhez vezetett. A carbon farming, vagyis a karbongazdálkodás, illetve az ide sorolható gyakorlatok egyre nagyobb szerepet kapnak a klímaváltozás elleni küzdelemben és a klímaadaptációban a szénmegkötés növelése és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése révén. Nem csoda, hogy az elmúlt években a piac és a támogatáspolitika figyelme is a talaj szervesanyag-tartalmát növelő megoldások ösztönzésére irányult. A 2025. évi agri benchmark cash crop konferencián német, francia, lengyel és argentin szakértők mutatták be az országukban jellemző átállást ösztönző intézkedéseket.
Németország
Friedrich Wüstemann, a Thünen Institute munkatársa előadásában elmondta, hogy Németországban a szántóföldi talajok hektáronként évi 0,14 tonna szerves szenet veszítenek, ami a teljes szántóterületre vetítve körülbelül 7 millió tonna CO2-egyenértékben (CO2eq) kifejezett üvegházhatásúgáz-kibocsátást jelent. A veszteség mérséklésére a gazdálkodók olyan gyakorlatok közül válogathatnak, mint a takarónövények alkalmazása, a vetésforgó optimalizálása, a trágyázás módosítása, az agrárerdészeti rendszerek kialakítása, illetve az évelő növények termesztése.
A vállalati kutatásokra jó példák a Carbocert, a klim, az Agreena, a BayWa Klimalandwirtschaft és a KlimaPartner Landwirtschaft (BASF & RWZ) kezdeményezései. E projektek minimális időtartama 3–10 év, és a részt vevő gazdálkodók – programtól függően – 20-60 euró kifizetést kapnak 1 karbonegységért (ami 1 tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett szénmegkötést vagy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás ugyanilyen mértékű csökkentését jelenti), illetve a KlimaPartner Landwirtschaft (BASF & RWZ) programban 40 euró/hektár összeg jár egyelőre a bizonyítottan alacsony CO2-terhelésű búza termelése esetén.
Az állami kezdeményezések közül a német szövetségi élelmiszer- és mezőgazdasági minisztérium által finanszírozott HumusKlimaNetz programba nyertek rövid betekintést a konferencia hallgatói. A program 6 évre szól (2022–2027, esetleges meghosszabbítással 2031-ig), amely idő alatt a részt vevő gazdálkodók különböző karbongazdálkodási gyakorlatokat tesztelnek. A 36,6 ezer hektárt reprezentáló 150 gazdaság összesen 3,5 ezer hektáron alkalmaz a talaj humusztartalmát növelő megoldásokat, ennek felén takarónövényt és felülvetést. A tesztek 2023/2024-ben indultak és az első eredmények 2025 őszén/telén várhatóak.
Franciaország
Alexis Patry, az ARTB France operatív igazgatója a francia állami szén-dioxid-csökkentési tanúsítási rendszert, a Label Bas Carbone-t mutatta be először. A rendszer 15 jóváhagyott módszert tartalmaz, lefedi a szántóföldi növénytermesztést is, és célja az alacsony kibocsátású gazdálkodási gyakorlatok támogatása farm szinten. A rendszer karbonegységeket generál (1 karbonegység = 35–45 euró), figyelembe véve az üvegházhatású gázok csökkentését és a talajban tárolt szén növekedését egyaránt. Ötéves bázisértékhez viszonyítva számolja a szénnyereséget, és tájékoztat egyéb környezeti hatásokról is (pl. vízgazdálkodás, biodiverzitás). 2022 közepétől 2024 végéig 132 projekt valósult meg, amelyek a szokásos gazdálkodáshoz képest összesen évi 600 000 tonna CO2eq-ben kifejezett üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenését eredményezték, főként cukorrépa-termelő régiókban.
A magánkezdeményezésű programok teljesítményalapú prémiumot kínálnak a gazdáknak, gyakran a Label Bas Carbone módszertanára építve, „regeneratív mezőgazdaságként” hivatkozva rá. Jellemző alacsony kibocsátású gyakorlat Franciaországban a nitrogénműtrágya-adag csökkentése vagy alacsony emissziójú formák használata (pl. karbamidműtrágyák kiváltása ammónium-nitrát hatóanyagú műtrágyákkal), szerves trágya alkalmazása, köztes növények vetése (keverékek, pillangósokkal).
A franciaországi programokban két szint létezik: teljes gazdaság szintű (pl. vetésforgó) és ágazati szintű (növénykultúra) program. A rövid távú (2030-ig) fókusz a kibocsátáscsökkentésen, a hosszú távú (2050-ig) pedig a szénelnyelésen van. Finanszírozásuk multifunding elven működik, különböző támogatási és piaci eszközök kombinációjával.
A szakértő előadása végén kihangsúlyozta, hogy a megbízható, nyomon követhető mezőgazdasági adatok kulcsfontosságúak lesznek a jövőben az értéklánc minden szereplője számára.
Lengyelország
Paweł Boczar lengyelországi szaktanácsadó előadásából kiderült, hogy 2021-ben a lengyelországi talajok átlagos szervesszén-tartalma 1,71 százalék (1. ábra), becsült készlete 35,11 tonna/hektár volt (2. ábra).
1. ábra: A lengyelországi ásványi talajok szervesszén-tartalma (százalék)
Forrás: Niedżwiecki et al. (IUNG PIB)
2. ábra: A lengyelországi ásványi talajok szervesszén-készlete (tonna/hektár)
Forrás: Niedżwiecki et al. (IUNG PIB)
A karbongazdálkodás Lengyelországban két pilléren nyugszik: magánkezdeményezések (karbonegységek/tanúsítványok) és állami/szakpolitikai programok (pl. KAP). A magánkezdeményezésű programokhoz való csatlakozás esetén a gazdálkodónak bizonyos kritériumoknak meg kell felelnie. A műtrágyahasználat csökkentése/optimalizálása; a minimális talajművelés, vetésforgó, illetve takarónövények alkalmazása; a növényi maradványok tarlón hagyása elemek közül legalább kettő vállalása szükséges. Ily módon hektáronként és évente 1,5–2 karbonegység generálható, egy karbonegység értéke 25–35 euró.
A KAP Agroökológia alapprogram keretein belül a gazdálkodó pontokat gyűjthet a karbon- és tápanyag-gazdálkodási gyakorlatokért (1 pont ≈ 100 PLN), ezek a következők: extenzív állandó gyep fenntartása, köztes/téli növények vetése, trágyázási terv betartása, változatos termelési szerkezet kialakítása, szerves trágya kijuttatása, egyszerűsített növénytermelési szerkezet kialakítása és a szalma talajba keverése. 1–5 pont jár a gyakorlatokért, és egyes intézkedések kombinálhatók.
A támogatás lehívásához a gazdaságnak el kell érnie egy minimális pontszámot, ami a gazdaság területének 25 százaléka (300 hektárt nem meghaladó terület esetén) szorozva 5 ponttal. Vagyis, egy 100 hektáros gazdaságnak 125 pontot kell gyűjtenie (25 százalék × 100 hektár × 5 pont). Ezt elérheti úgy is például, hogy 42 hektáron 3 pont értékű gyakorlatot alkalmaz (pl. egyszerűsített növénytermesztési rendszerek), ami 126 pontot ér.
Argentína
Argentína talajai átlagosan 51,3 tonna szerves szenet (SOC) raktároznak hektáronként (0–30 centiméteres réteg), az ország teljes területét figyelembe véve a globális SOC-készlet kb. 1,95 százalékát adva. A maximális SOC-raktározási potenciál 114 tonna/hektár, ami 50 év alatt évi 1,2 tonna/hektár szénmegkötéssel érhető el, de ennél reálisabb cél az évi 0,2 tonna/hektár szén megkötése.
Martin Otero és Christian Bengtsson a Bedrock Farmland Wealth vállalat képviseletében előadásukban arról is beszéltek, hogy a dél-amerikai országban a legelterjedtebb karbongazdálkodási gyakorlatok a talajegészség javítása (menetszám csökkentésével, szintetikus vegyszerek biológiai alternatívákkal való kiváltásával, a biodiverzitás fokozásával és talajmonitorozással), a takarónövények használata és a vetésforgó optimalizálása. A takarónövények javítják a talaj szerkezetét, a víz- és tápanyagmegtartó képességét, hozzájárulnak az erózió mérsékléséhez és a szénmegkötéshez, de használatuk még kevéssé elterjedt, ahogyan a fenntartható vetésforgóké is. A szénmegkötés fokozása szempontjából ideális vetésforgó lenne a terület 50 százalékán őszi búza (hozam: 4,1 tonna/hektár), azt követően másodvetésű szójabab (3,3 tonna/hektár), a másik 50 százalékán pedig parlag után fővetésű kukorica (11 tonna/hektár) vetése. Ebben az esetben évi 4,8 tonna biomassza maradna a talajban, ami nemcsak az aktuális állapot megőrzését, hanem a szervesszén-tartalom növekedését is biztosítaná.
A szakértők hangsúlyozták, hogy a tanúsított, nyomon követhető talajminta-vételezés és a változások monitorozása a karbonegységek megszerzésének feltétele. Az Argentínában működő – nem csak mezőgazdasági projekteket támogató és összefogó – programok a Mesa Argentina de Carbono, a szénpiaci stratégiai terv, a Verra, a Programa Argentino de Carbono Neutro vagy az Ígaris.
Az átállás időigényes, a hatások évtizedek múlva mérhetők. Az ún. „szolgáltató növények” (pl. takarónövények) nemcsak szénmegkötést, hanem egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásokat is nyújtanak, de hatásuk és költséghatékonyságuk régiófüggő. Valószínű, hogy a költségek egy részét a gazdák lesznek kénytelenek viselni – hasonlóan más szabályozásokhoz, mint például az erdőirtás tilalma vagy a növényvédő szerek használatának korlátozása.
Az előadások összefoglalóját készítette: Molnár Zsuzsa és Tikász Ildikó Edit (AKI)
