A 2024. tavaszi felmérés szerint a gazdálkodók 80 százaléka kiemelten fontosnak tartja a termőterületi vízmegtartást. A vizsgálat közel 40 000 hektárnyi, vízvisszatartásra alkalmas mély fekvésű területet érintett, és mintegy 10 000 gazdálkodót kérdeztek meg. Több mint 2 000 gazda jelezte, hogy saját területén készen áll vízvisszatartási megoldások kialakítására és fenntartására.
Martfűn megkezdődött a téli árasztás
Szolnoktól délre, Martfűn december 2-án megnyitották az új tiltós átereszt, így 40 hektárnyi egykori Tisza-meder, ma legelő, került víz alá Kontér Sándor kezdeményezésére. A téli árasztást követően a gazdálkodó 5–8 hektáron várja az állandó vízborítást, vizes élőhelyek kialakulását helyenként 1 méteres vízmélységgel.
Az elmúlt évek aszálya és a talajvízszint-csökkenés teljesen kipusztította a kaszálót és az akácsort, ezért Sándor az elsők között csatlakozott az Országos Vízügyi Főigazgatóság „Vizet a tájba!” programjához. A vizet a Tisza-tóból a nagykunsági öntözőrendszer csatornáin vezették a legelőre, az árasztást pedig a vízügy szakemberei folyamatosan ellenőrzik, természetvédelmi és talajvíz-monitoring mellett.
KAP-támogatások és jogszabályi háttér
A közös agrárpolitika (KAP) támogatásai is ösztönzik ezt a gyakorlatot: 2025-ben megjelent a földterületek helyes mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó új rendelet, amely tiltja a vízzel borított területek mélyművelését és vízlevezetését, elősegítve a természetes vízvisszatartást.
Emellett engedélyezett az ökológiai célú vízpótlás, amely kulcsfontosságú az aszály elleni védekezésben. A belvíz vagy időszakos vízborítás megőrzésének vállalása pedig az Agrár-környezetgazdálkodási program szántóra vonatkozó előírásai között szerepel.
A martfűi árasztás hatásait és tapasztalatait az Innovációt és Digitalizációt Támogató Egység (ITE) szakemberei folyamatosan nyomon követik. Tavasszal újabb friss hírek várhatók a legelő sorsáról és az ökológiai vízpótlás eredményeiről.
